Paso doble

Ütem: 2/4

Tempó: 60-62 ütem per perc

A paso doble az egyetlen a latin táncok között, amely nem a fekete (néger) kultúrából ered, hanem, Spanyolországból, és továbbfejlesztett változata is itt, Európában jelent meg. Egészen pontosan Franciaországban, Pierre Lavelle-t ihlette meg a paso doble – talán Spanyolország közelsége miatt is, és teremtette meg a tánc ma ismert formájának alapjait.

A paso doble eredetéről nagyon kevés írott forrásunk van. A szó azt jelenti, hogy kettős lépés. Az indulószerű zenére járt tánc, apró, gyors, menetelésszerű lépésekből áll, melynek üteme 2/4, tempója 60-62 ütem per perc – s ezzel a leggyorsabb a latin táncok között.

A paso doble nem annyira társasági tánc, mint inkább előadás, amelyben egy spanyol bikaviadalt jelenítenek meg, és egy képzeletbeli bika körül mozognak a táncosok. A férfi a matador, a nő pedig a piros kendő szerepét tölti be, amelynek a segítségével a férfi kontrollálja és uralma alatt tartja a bikát..

A bikaviadal mellett, a táncnak lehetséges egy átvitt értelme is, mégpedig a férfi és a nő kapcsolatában megjelenő dominanciaharc.

Az előadásmódra jellemző a teatralitás, a komolyság, az elegancia, ugyanakkor az arrogancia és a szenvedély is. Éppen ettől a kettősségtől lesz ez a tánc olyan feszes, és fegyelmezett. A férfi kihúzott felsőtesttel, enyhén előretolt és megemelt – de azért lefelé figyelő, a bikát szemmel tartó - fejjel táncol, dölyfösen jelezve ezzel erejét, fölényét. A nő mozdulatai szintén erőteljesek és kontrolláltak, ugyanakkor illusztrálja a kendő fürge mozgékonyságát és hajlékonyságát. Attitűdje magabiztos és távolságtartó, mellyel azt üzeni a helyzetet uralni vágyó matadornak (a férfinak), hogy nem hódol be neki. A zenében és a táncban nem csak az indulószerű katonásság, hanem a flamenco is erősen érezhető, melynek hatására a nő mozdulataiban sok lágyságot is felfedezhetünk.

A paso doble ma ismert formáját Pierre Lavelle dolgozta ki Dél-Franciaországban, és tette népszerűvé a párizsi felsőbb körökben, az 1930-as években. A spanyol zenét és a mozdulatokat megőrizte, de számos figurának francia nevet adott.

Ma elsősorban a versenytáncok között találkozhatunk a paso dobléval (1945-től), nem a bulik táncparkettjén. A latin-amerikai versenytáncok között 1959 óta szerepel, de mivel technikailag nagyon nehezen kivitelezhető, E és D osztályban nem, csak C, B, A és S osztályokban táncolják, ahol a 4. tánc a programban.